kezdő író írománya

Itt élek a ködös hegyek között,

De az Alföld az igazi otthonom, és mindig az lesz.

Egy nap visszatértek völgyeitekbe és farmjaitokra,

És többé nem akartok bajtársak, lenni.

 

(Dire Straits/ Brothers in Arms.)

 

A történet a középkorban veszi kezdetét, abban az időben, a honfoglalás, a birodalom szerzés eszméje volt, Európában kis népek hazát akartak maguknak. E korszak Európájában egy nemzet volt, a birodalom határát ki akarták tolni, naggyá tenni. Ők voltak a Frankok, a hadvezér Károly király volt, de még király, hiányzott a császári cím, ami sok dolgot is jelentett. Végül is elérkezett a koronázási idő.

Az Úr 800.-ik esztendejének karácsonyi napján, Roma nevű városban történt a koronázási ceremónia. III. Leó pápa beszédével kezdetét vette,  misén, a székesegyházban.

Tisztelt híveim! Azért vagyunk itt! Hálát adjunk az úrnak, voltak személyek, akik megrágalmaztak, a vádakban ártatlan voltam. Köszönet a Frankuralkodónak, Károly királynak, mellettem kiállt ezért hálaként megadom neki azt a rangot, titulust, amit császárnak neveznek.

Csodálkozva hallgatta, maga a király is. Amikor elhagyta a szószéket egy másik helyre lépett, ahol az imádságot szokta mondani a hívek előtt. A helyét elfoglalta, annyit mondott.

Én III. Leo! Hívlak Frankok királya, ide gyere! Megkoronázzalak a pápai császári koronával, megadom vele azt a jogot, a pápai állam védelmezője legyél. Ezzel hálálva meg azt, őseid a Romai föld bizonyos területét a pápának ajándékozta.

Amíg a pápa előkészítette a koronát Károly fejére, helyezze, a király a helyéről felállt és indult is. Odaérve bársony párnára letérdepelt, a pápa kezébe vette a koronát, majd szólt.

Én III. Leo! Császárrá koronázlak az úr 800. esztendejének nagy ünnepén, amit karácsonynak neveznek. Méltó vagy, a fejedre tehessem azt a koronát, amit híven fogsz viselni. Ezzel a címmel még nagyobbá teheted magadat, a hírnevedet zengeni fogják. Eddig Európában ez az egyetlen olyan birodalom, ami nagy területen fekszik. Bízom abban sokáig fent is marad!

Amikor az utolsó szavát elmondta, a koronát az uralkodó fejére helyezte, azt is jelezte, bizonyos hatalom is velejár. Ezúttal át is adta a hozzá való tárgyakat. A király felállt, a népe felé fordult, így mindenki éljenezte.

Ezzel az eseménnyel kezdetét vette a történet, ami kihat nem csak egész Európára, hanem azt követő évszázadokra.

1fejezet 1. oldal

Amikor Károly király a Frankuralkodó megkapta a császári címmel járó koronát, ezzel megerősítették céljában, észak felé tolja ki a határt. Egy bátor harcos nép szembefordult a Frank uralkodóval. Ez a nép a szászok voltak ugyan olyan törzsböl valók. Éveken át tudtak is védekezni, tudták, ez nem tarthat örökké, egy napon eljött a két nép között az utolsó harc, ha veszítenek, beleolvadnak a Nagy birodalomba.

Az ütközet előtt a harcosok vezetője megbeszélést tartott, egy gyűlést, minden katonája előtt.

- Dicső harcosaim! Ez a nap is felvirradt, mi a Szász nép utolsó képviselői vagyunk, és mi fenyegetjük a Frank birodalmat. Ez a nap utolsó számúnkra, hogy így vagyunk együtt, ma dől el minden, beolvadunk a nagy birodalomba vagy a csatamezön halúnk meg. Van választásúnk! Azok, akik küzdeni akarnak, azok maradjanak, de akik nem, elmehetnek, mindenki Widukind nyomát követi a harcmezőn, ez legyen előttetek.

 A vezér elmondta a beszédét, percekig csend volt, azután éljenezni kezdtek.

• Éljen a vezérűnk! Követjük Widukind nyomát a harcmezőn, hiszen ő is szembe ment a királlyal, de úgy, a népét nem árulta el.

Az a nap a csata napja volt, mert az uralkodó, a lázadó szászokat meg akarta hódítani, hiszen a királynak volt tapasztalata.

A két fél felállt a csatatéren, egymással néztek farkas szemet, első sorban a csapatok vezetői voltak. A csata előtt a szászok egy ima félét mondtak, mert hiába pogányoknak számítottak, de volt hitűk. Az ima elmondása után elfoglalták a helyűket, a harcmezőn ők ellenségek voltak. Kezdetét vehette a csata, a szász vezér csak annyit mondhatott.

• Előre a szabadságért, nem leszünk a nagy Frank birodalom része.

Amikor ezeket kimondta, a két fél találkozott is, a maréknyi sereg szívből küzdött, mert nem akartak meghódítottak lenni.

A sors mást szánt nekik, órák múlva a harcosok tudták, hogy meg kell adni magukat. A csata sok veszteséggel járt, mindkét félből.

A Szász föld a birodalom része lett, a népnek ezzel a tudattal kellett megbarátkozni, hogy a szabadságnak vége.

A Frankuralkodó Károly király, amit kellett azt már meg tette, a gondolatai így más útvonalra koncentrálódtak, Bizánc felé, azt is meghódítja, és akkor mondhatja majd, hogy a birodalma vetekedett a Romaival és Nagy Sándor birodalmával. A tanácsadóit összehívta megbeszéljék az állam ügyeit, ekkor volt az Úr 812.ik esztendeje, a helyszín Aachenben volt a királyi palotában.

• Tanácsadóim! Azért hívtalak ide benneteket, hogy meg tárgyalhassuk a hódítást, mert a birodalmat Bysanc felé szeretném kitolni. Mit mondtok rá? Hódítsam meg? Vagy talán diplomáciai úton! Békét kössek a császárral, és ha eljön az idő, akkor az utódom fogja meg hódítani, így lesz birodalmam nagy.

  Az egyik tanácsadó annyit mondott.
• Király Uram! Azt tanácsolhatom, inkább diplomáciai úton közeledjünk Bizánc felé, mert Királyom már jóval idős és betegeskedik, nem tenne jót egy újabb csata a császár ellen. Diplomáciai úton bízhatunk egy szerződés aláírásában, tanácsadóként ezt mondhatom.

A tanácsadók és a király átgondolta, majd az uralkodó dönteni tudott.

• Tanácsadók! Átgondoltam az egészet! Rendben van, akkor kössünk békeszerződést! igaz én is érzem, gyenge vagyok.  Készítsétek elő a diplomáciai szerződést és vele az utat.

Károly másról is beszélt a tanácsadói testületével, az után ott volt az idő is, hogy az uralkodónak nem is tett volna jót egy újabb csata.

A Frankuralkodó érezte, már nem fiatal, 812-ben a békeszerződést alá is írták I. Mihály Kelet-Római császárral. Hónapokkal később a király már nem vette fel a katonai öltözetet, a következő évben eljött számára az idő, hogy beszéljen a fiával, I. Lajossal, a király kérette is, hogy megbeszélhessék a fontos dolgokat.

• Kéretem a fiamat, Lajost! Érzem, hogy gyenge vagyok, fontos közlendőm van vele.
• Rendben van! Akkor szolgát hívatok Lajosért.

Úgy is lett, mert az egyik szolgával üzentek az örökösért. A hírt megkapva indult is az apjához. Lajos annyit mondott, kérdezve.

• Kérdezni akartam már apámat! Hogyan legyen tovább?  Érzem, közeledik az a nap, amikor nem lesz az élők között.

Az örököst a király elé kisérték, megtárgyalhassák a fontos dolgokat.

Károly király a kastély egyik termében, talán a lovagteremben volt és az ablakban állt a tájat nézte. Azt is, amit a szolgák tesznek, a teremben az örökös megjelent.

• Itt vagyok apám! Hívtál? Azt mondták, fontosat kell mondanod. Valahogyan én is meg akarom kérdezni, bizonyos kérdéseket, ott voltam minden diplomáciai utadon, tanuljam az uralkodást. Látom apámról, hogy már nem tud harcolni.

A király választ is ad rá.

• Igen fiam! Jól látod! Úgy érzem, csak hónapjaim vannak hátra, ezért van megbeszélni való. Az uralkodásról kérdésem van hozzád, gyere ide fiam!  nézzük együtt a tájat, amit az ablakból láthatunk.

Az örökös odalépett az apjához, a teremben csak ők voltak, az ajtó előtt két őr állt, a beszélgetést ne zavarják.

• Látod fiam a tájat! Én hoztam létre a hódítások során. Tudod fiam! Hónapjaim vannak hátra, a diplomáciában vannak tapasztalataid. Annyit kérnék tőled, a birodalom, amit hódításokkal hoztam össze, ne engedd, hogy feldarabolják, ha lesznek, ellenségeid győzd le őket, mert ha nem, a birodalom meggyengül. Emlékezz a Romai birodalomra, beengedte a különböző népcsoportokat és látod mi lett belőle.
• Apám! Megfogadom, amit bölcs szavakkal mondol nem engedem, hogy a birodalom meggyengüljön. A határait megerősítem, és azon leszek, hogy a Frank birodalom fennmaradhasson sokáig.  Örökösöm, ha lesz, nem engedem, hogy felosszák.
• Köszönöm fiam! Megígéred és megteszed a kívánságomat, hogy a birodalmat naggyá teszed, és nem engeded, hogy felosszák, bízok benned, hogy így fogsz tenni.

Az örökös még megemlíti.

• Arra is fogok törekedni, ha lesznek örököseim, akkor megmondom nekik, hogy küzdjenek azért a hitért, amit a Frank birodalom alapítója tett. Ha változnak a népek a határon kívül, de a birodalom megmaradjon.

Azután egymást átölelték majd másról kezdtek el beszélgetni.

Amíg volt idő I. Lajos tanult apjától, nem csak diplomáciát tanulta, hanem a kardforgatást is. Azt is, hogyan kell uralkodni és mit kell tudni egy leendő királynak. De elkövetkezett az úr 814-ik esztendeje.

 

A királyon már látszott az idő elvonult felette, nagyon idős volt már. Valamikor 814. év Januárjában, annak is egyik napján el kellett következni, amikor a királynak el kell hagyni a földi életet. Az a nap huszonnyolcadika volt, éjfél egy volt már, amikor az uralkodó egy kicsit kinyitotta a szemét, csak annyit tudott mondani.

-         Uram teremtőm! Nemsokára hozzád megyek, mert az országomat jó kezekbe hagyom, a lelkemmel védeni fogom a birodalmat, uram itt vagyok! Felkészültem a hosszú útra.

Amikor elmondta az utolsó szavakat is, már becsukta a szemét és a lelki énje lassan elkezdte hagyni a fizikai testet, akkor már a test nem lélegzett. A király halott volt.

Másnap reggel az egyik szolga, aki a bizalmasa volt, feladata az volt, bizonyos időben ébressze, már ott állt az ajtó előtt, a két őr is ott volt. A szolga kopogtatott, de semmi válasz.

-         Uram király! Én vagyok a bizalmasa! A szolgája! Azért jöttem, hogy elmondjam a mai beosztást.

A szolga még egyszer kopogtatott, percekig néma csend, az őrök is csodálkoztak. A szolga belépve a király szobájába, lassan odalépett szólítani kezdte.

-         Uram! Én vagyok a szolgája! Kelljen fel, mert megbeszélése lesz valamelyik követtel!

Nem történt semmi, a király nem mozdult meg, majd odalépve megnézte, lélegzik-e! Nem lélegzett, akkor jött rá.

-         A király meg hallt! mit tegyek? Szólok az őröknek.

Azután a szolga kisietett, az őröknek annyit mondott.

-         Szóljatok a titkárnak! Az úr meg hallt a fiának is, hogy baj van és az orvosnak is.

Úgy is volt, az egyik maradt a másik intézkedett. Nem sokára ott is voltak az örökös is.

-         Édes apám! Mi lesz velem nélküled? Itt hagytál.

Az örökös szemében azért voltak könnyek, annyit mondhatott csak.

-         Ma találkozó lett volna egy követtel, de mit tegyek? Mondjam le és a temetési dolgokat intézzem el?

A király orvosa megvizsgálta, már csak a rossz hírt mondhatta.

-         Lajos herceg! Őszinte részvétem, a halotti iratot kitöltöm, és az irattárba viszem, a temetést is elintézem, egy üzenettel fogok majd szolgát küldeni.

-         Köszönöm a segítő szándékát! Át kell gondolnom a további lépéseket! Hogyan döntsek! Talán a tanácsadókkal beszéljek.

A király szobáját mindenki elhagyta, csak a herceg maradt, a halott apját nézze és átgondolja, milyen életet élt.

1. fejezet 5. oldal

Nagy tél volt és hideg, a tanácsadók döntötték el, hol temethessék el. Találtak is egy helyszint, a város neve Münster volt, Aachentől távol.

A király tanácsadói megbeszélést is tartottak együtt a herceggel.

-         Herceg! Mi a király tanácsadói, mi úgy gondoljuk és az elhatározásúnk a temetésig az leszünk. A herceg biztosan másokat fog választani, a temetés Münsterben legyen, ott békére találhat. Itt Aachenben lenne a temetés, sok zarándok lenne, nem lenne nyugtúnk.

Az örökös átgondolja, majd döntést hoz.

-         Rendben van! Legyen úgy, ahogy jónak látjátok! Köszönöm, hogy az apám tanácsadói voltak. Nem tudom, hogy a következő napok mit hoznak, először a temetési ceremónián legyünk túl. Azután megbeszélhessük a többit.

-         Rendben van herceg úr! Mi is részvétet nyilvánítunk a volt király tanácsadói, olyan módon, hogy elkísérjük az utolsó útjára a kiválasztott helyre.

-         Én azt kérném most mindenkitől, a tanácsteremben, amit kellett azt megbeszéltük. Egyedül szeretnék lenni! Átgondolhassam a dolgokat, még egyszer köszönöm, a halott királyt elkísérik utolsó útjára.

A tanácsadók elhagyták lassan a termet, nem sokára csak maga az örökös volt egyedül. Azt tette, felállt az asztaltól és odasétált az ablakhoz, hogy kinézzen, mert eszébe jutott az apja és az ígérete. Kinézve látta a havas tájat, a tanácsterem azon a részen volt, ami egy dombos területre nézett.

-         Ha vége a temetésnek és meglesz a királyválasztás, vajon jó uralkodója leszek annak a birodalomnak, amit te apám hoztál össze? Megígértem, mindent meg fogok tenni az egységért és nem fogom hagyni, hogy a Frank birodalom megsemmisüljön. Meg akarom hagyni és naggyá tenni, ha én választom meg a tanácsadóimat vajon úgy fognak dolgozni, ahogy az apám tanácsadói tették? Azt is meg szeretném tenni, nem akarok harcolni a bizánci császár ellen, mert a király békét kötött vele, hiszen az is nagy terület. Apám! Vajon mit tennél az én helyemben? Tanulmányozzam azokat a jelentéseket, amit a tanácsadóid készítettek! Inkább az a megoldás, akkor döntök, ha a temetésnek vége.

Azután átgondolta a döntéseit, felállt az ablaktól és egyenesen az útja a királyi orvoshoz vezettek. Azt követően megbeszélte döntéseit az egyházért felelős miniszterrel.

Lajos király már kezdett gyengülni, már nem volt olyan lendületes, hogy harcba induljon. Azért a kardforgatást gyakorolta, a fiai is sejtették, ha ott lesz az idő, a nagy birodalommal mit is tegyenek? Ezért szolgát küldött a fiaihoz, Aachenbe hívassa.

Napok múltával meg is érkeztek, együtt voltak és úgy mentek a palota tanácstermébe, a király azt is kérte a tanácsadói nélkül.

-         Fiaim! Azért kérettelek ide, mert kezdek gyenge lenni, nem tudok harcban részt venni, a legjobb hadvezéreimet küldöm a csatába, így sikereket érnek el. Nem azért vagytok, itt a hadi taktikáról beszéljünk, hanem azért, megbeszéljük azokat a dolgokat, amit régóta ti is sejtettek. Azt, mi legyen a Frank birodalommal? Amit apám tett naggyá. Arra gondoltam, ha már nem leszek veletek, akkor az én részemet egyenlő részre osszátok. Arra is megkérlek titeket, ha valaha is ott lesz az idő, együttes erővel akadályozzátok, meg a birodalom felbomoljon, ha külső támadás ér, erősítsétek meg a határokat. A tenger felöli résznél is erősítsétek meg a határokat, mert híreket kaptam, bizonyos északi népek mozgolódnak.

Az egyik fiú Német Lajos, annyit mondhatott.

-         Apám! Légy nyugodt! Amit mondtál azt úgy fogjuk tenni, legyőzzük az idegen népeket, nem fognak fosztogatni. A határvidéket megerősítjük, ha a testvérek benne vannak! Így együttes erővel biztosan győzni fogunk, apám emlékezz Lothar elleni harcra!

-         De fiam! Az más volt, mint ami lesz, ha az északi népek támadni fognak, azt szeretném, ha testvérként egymást segítsétek, egységként akarjátok a birodalmat. Egységes, csak részkirályságra van osztva. Azt is szeretném, ha évtizedek múlva is meg lenne a birodalom, remélem így fogtok tenni? Megőrzitek azt az egységet, amit nagy apátok hozott létre, a fiainak örökségül, vigyék tovább a hódítási célt.

-         Apám! Úgy fogjuk tenni, ahogy, mondod! A birodalom olyan nagy a fiaidra rábízhatod. A hírnevet tovább visszük, jól tudjuk! Nem szabad éreztetni másokkal milyenek vagyunk?

A király átölelte a fiait, de a szemében látszottak benne pár könnyek, a fiai is átölelték egymást. Azután másról beszéltek.

A király úgy érezte most már meghallhat nyugodtan, mert a fiai a birodalmat védeni fogják. Sok évszázad kellett ahhoz, a kis Frank törzsből egy hatalmas birodalom nőjön ki, a semmiből. Minden a szervezéstől függött, hála Clodvignak aki jó időben volt és jó helyen.

Az úr 840. esztendejében az uralkodó I. Lajos meg hallt, a fiai a hírt nehezen fogadták el. A hírre gyászolni kellett volna, nehezen, de eltemették, azután kezdetét vette a testvérharc, ahol egy város mellett csaptak össze. Akkor a naptár 841-et írt.

Lothar király harcolt két testvére, Német Lajos és Kopasz Károly ellen, Lothar vereséget szenvedett, ez volt az újabb veresége. Rá kellett döbbennie, valami megoldást kell tennie, üzenetet küldött egy béketárgyalás céljából, a helyszín Strasbourg volt.

Lothar el is mondja, miért akart találkozni.

• Testvéreim! Részkirályságok birtokosai vagytok! Azért vagytok, itt megtárgyaljuk a háborút, és ezek után mi legyen! Apánk a Frank király elhunyt, eltemettük. Mit tegyünk ezek után? Javaslatom azt, minden maradjon, így ahogy van. Én a középső részt vezetem, ha külső támadás érne, akkor közösen fogunk védekezni. Megtesszük azt, amit a király megígértetett velünk, a birodalom egységes lesz. Szerintetek hogyan döntsünk?

Német Lajos, amit hallott, azt átgondolva választ is adott.

•  Én benne vagyok abba, ha külső ellenség támad, akkor közösen egy egyesített haderővel védelmezzük a birodalmat. Azért, mert az én részkirályságom olyan részen van, ahol a támadás várható. Te Károly mit mondol erre?
• Szerintem is jó javaslat egy egyesített haderő, azt javasolnám, a birodalmat osszuk fel egyenlően, és mindenki a maga részkirályságában ugyan úgy király lesz.

Az után csend volt, átgondolhassák a dolgokat, majd Lothar választ mondott, egy vélemény félét.

•  Károly! Azt mondod, osszuk fel a birodalmat? Mindenki a maga részében lesz uralkodó? Válasszunk közös királyt, aki a nagy birodalmat irányítsa.
• Én Lajos! Arra az elhatározásra jutottam, osszuk fel a birodalmat!  Mindenki a maga területén lesz uralkodó.

A három testvér megtárgyalta a fontos dolgokat, hosszas vitatkozás után döntöttek, nehéz is volt dűlőre jutni. A végeredmény az lett, nem tudták megtenni az apjuknak tett ígéretet.

Fel kellett osztani, a következő évre akarták hagyni, a helyet megbeszélték ahol megkötik. Lothar részkirályságában fekvő Verdunra esett a választás, és a következő évben, ami a 843-as lesz.

Elérkezett végül a 843-as év, Lajos király halála után a harmadik, amikor fel kellett osztani a birodalmat. Napok múltával a három részkirály összejött Lothar birtokán lévő Verdunban. Lajos és Károly hosszú utat tett meg, de utána pihenhettek. Addig Lothar, aki a császár is volt előkészítette a szerződést, átolvasta, azt mondta magában.

-         Testvéreim! Ha a szerződést elolvassátok, vajon megértitek és elfogadjátok? Én így képzeltem el! A kapott terület így lesz egyenlő. Záradékként azt kellene, ha valamelyik király meghalna, akkor a terület bomlana fel.

Lothar tanácsadója újból elolvasta, a térképen meg is nézte, majd annyit mondott.

-         Uram Lothar császár! Én, mint a jegyző, a tanácsadója a szerződést elolvastam és megnéztem. Mondhatom! Jó dolog! Megfelel az elvárásuknak beleszólásúk nem lehet.

Napok múltával a Verdun nevű helyen a vár tanácstermében mind a három részkirály megjelent, a tanácsadói is vele voltak, a három testvér előírás szerint a felosztást megerősítsék. Lothar annyit mondott.

-         Testvéreim! Sajnálom, hogy idáig jutottunk el, de más lehetőség nem volt, sok estén nem aludtam, olyat találjak ki, ami egyszerű. A szerződés volt a megoldás.

-         Én Német Károly! Arra a megoldásra jutottam! Elosztani a birodalmat, hogy jó lehessen, ha valamelyikünket baj ér, azt seregünkkel megsegítjük.

Elolvasták a szerződést.

 A szerződésben az foglaltatott bele.

1. A szerződés értelmében, a Nyugati Frank Királyság ura II. Kopasz Károly, aki a nyugati terület felett uralkodik.
2. A Keleti Frank királyság ura Német Lajos, uralmát Bajorországban alapozza meg.
3. Lotharingia ura I. Lothar, aki a császári címet is örökli, uralma Itália északi részére terjed ki. Ő kapja a birodalom középső részét.

 

Aláírásúkkal, vagy is tollvonással vette kezdetét egy lassú hanyatlás, ami hatalmas Frank birodalom felosztásával veszi kezdetét.

Megtört a nagy egységes birodalom, formálisan még egységesnek mondható.

Amikor aláírták a szerződést a Frank birodalom felosztásáról, nem gondoltak bele, hogy mi lesz a következménye.  A felosztás nem tartott sokáig, mert kétszer kellett szerződést módosítani.

A 10. századra olyan helyzetben voltak a nagy birodalom hercegségekre és grófságokra bomlott fel.

Annak a birodalomnak, amit Nagy Károly tett naggyá, megszűnt, eltűnt a homályba. Azután egy időszak vette kezdetét, amit népvándorlásnak is neveznek. A 10. század Európájában két nagy birodalom versenyzett kié lesz a nagy birodalom! Nemcsak politikailag, hanem egyházilag is.  A pápa híreket kapott, egy másik vallás kezd versenyezni a Szentföldön, ez a vallás volt az iszlám.

1095-ben egy novemberi napon, II. Orbán Pápa egyházi vezetőket hívott a Francia Clermontba.

Elmondja fontos beszédét.

• Egyházi személyek! Azért hívattam össze a zsinatot, mert I. Alexiosz Komnénosz segítséget kér, a Bizánci birodalomban nyugtalanító híreket kap. Egy másik vallás kezd a hódításba, ha nem enged a kereszténység, akkor tűzzel, vassal félemlítik a Szentföldet. Valamilyen megoldást kellene tenni. Ahogy előttem VII.Gergely pápa terveként, javaslatát megvalósíthatjuk! Egy nyugati lovagokból álló hadsereget küldjünk a Szentföldre, tanuljunk Krisztustól! ha azt akarjuk, a keresztény fenn maradjon, harcolnunk kell, az iszlám ellen. Ha elvész Jeruzsálem, akkor a mohamedánoknak nem lesz más dolga, a nyugati világot fenyegetni. Először nekünk kell dönteni, ne érjen a támadás. Én II. Orbán a pápai ruhát leveszem, ha kell! Felveszem a kereszteset, ott leszek az első sorban. Ezzel adom, a hitemet méltó vagyok a címre, amit a néptől kaptam.  Keresztesek! Fegyverbe, mert Isten így akarja.

Akkor a beszédre népek mozdultak meg, ezzel vette kezdetét a közel háromszáz éves keresztes háború, amiben a Francia és a Német keresztesek is harcoltak.

A két nép élte életét évszázadok alatt, egy új évszázadra elérje azt a birodalmat, amit meghódított. Európában megvolt az ország felosztása, ki milyen területet vezessen.

Minden évszázadban volt egy háború, de elérkezett az 1900-as év. Európa népe még nem tudta lesz-e valamilyen konfliktus, ahogy azt mondják az egy másik történet…

Elérkezett az 1901-es év, egy napon valahol Londonban két személy, Max Wartburg és Lord Milner, akik egy titkos társaság tagjai.

A szabadkőművesek egyik páholyának, jó barátok is voltak, valamilyen tisztséget tölthettek be. A páholy megbeszélést tartott, a beszédet Lord Milner kezdte.

-         Páholy tagok! Megbeszélni valónk van, a mai nap arra való! Olyan híreket kapunk Európán kívülről, a Távol Keleten mozgolódások vannak. Japánok arra törekednek, a kontinensen Ázsiában gyarmatot akarnak szerezni. Én Lord Milner! Lenne egy javaslatom! A kontinensen politikai viszálykodás van a Francia és a Porosz birodalom jó viszonyt ápol, a többi ország nem dönthet. Ott a következő birodalom, az Osztrák- Magyar Monarchia, ha barátsági szerződést kötnének nekünk és a többi országnak nem lesz jó.

Max Wartburg annyit válaszol rá.

-         Akkor mit tegyünk? Mi a szigetlakó Britek! Mi is fent legyűnk a politikai térképén a közeljövőben valamilyen zavargást kellene előkészíteni. Oda sok pénz kell! Ki az, aki befektet?

-         Ki az, aki befektet egy nagyobb zűrzavarba? A tőkések, a bankárok. A közeljövőben-Európában kell történnie valaminek! Az intézkedést megtegyük.

A dolgot megbeszélik mit is tegyenek! Milner annyit mond.

-         Az a nap még odébb van! Az országot járni fogom, eldöntsem, hol legyen az a hely! A célúnk eléréséhez. Európa részén lesz-e olyan helyzet? Várjon a kezdésre. Tudjátok! Erről senkinek se egy szót!

A páholy tagoknak ez kötelesség volt nem szabad mondani semmit.

A titkos helyet apránként elhagyják, a tagságuk csak egy nyaklánc volt, ami szimbólumot ábrázolt. Néha szertartást is gyakoroltak, ha új tagot vettek fel. Ahogy Lord Milner megígérte, elkezdi az utazást a kontinensre, kitudakolva milyen módon készítsék elő a zűrzavart, és hol legyen a helyszín.

Lord Milner azt tette, egy bőröndbe becsomagolt pár holmit. Vett magához egy kis útiköltséget, egy kevés pénzt. Nem adta hírül az Európai páholyoknak, titokba akart utazni, felderítse, a terepet melyik ország lenne az, ahol létre lehetne hozni egy kis problémát.

A családjának sem említette a küldetést.

- Családom! Utazáson veszek részt a kontinensen, a barátaim kiválasztottak nézzek széjjel Európában, érdeklődjek politikailag hogyan állnak a dolgok! Készítsek beszámolót. Hozok emléktárgyat, hogy hol voltam.

- Rendben van férjem! Hozzál nekem egy parfümöt, ha Párizsban leszel! Olyat, ami divatos, ez lenne a kérésem! Kívánok jó utat.

A családfő elköszönt, lassan a házból ki is lépett, az útját egyenesen a kikötőbe vitte, hajóval akart tovább menni a Francia Calaisba. Úgy is volt, kevesen voltak a különböző intézni való miatt. Már csak a hajóra kellett várni, beszállhasson. Minden utas megkapta a szálláshelyet, az idő ott volt a szállásuk elfoglalására. A kabinnak két utasa volt, így egymásnak bemutatkozhattak.

- A nevem Lord Milner! Nem vagyok Lord, ezt a nevet kaptam, együtt fogúnk utazni a hosszú úton, remélem, a kapitány mindent megtesz azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Most vagyok először hajón. A kontinensre megyek tanulmányi útra.

-  Bemutatkozom! A nevem Eugene Ferris! Én is szintén tanulmányi útra megyek Franciaországba, a Francia történelem érdekel, egy intézetben vagyok tanár, még nincsen nyári szünet. Elengedtek! Van bent szabadságom de, van, aki helyettesit.

Később másról is beszélnek, később a kapitány szavát hallják.

-          Hajó utasok! Lassan elhagyjuk Londont, akik nem, utasok azok hagyják el a hajó területét, szálljon le! Az utasoknak a közlekedés szabad az egész hajón.

A kapitány elmondta, amit közölni akart, akik nem voltak utasok azok elhagyták a hajót. Percek múlva a köteleket szabaddá tették, indulhassanak a kikötőből.

- Végre elhagyjuk a kikötőt, vesszük az utat Calais felé, az úti cél Párizs.

Ezeket a vendég magában mondta, nem akarta felfedni magát, így turistaként viselkedett.

 

 

Napok multával a hajó meg is érkezett Franciaországi Calais kikötőjébe, amikor végérvényesen megállt, minden utas kezdte a leszállást, így volt egy bizonyos személlyel is, neki kevés csomagja volt.

A kikötő állomáson érdeklődni kezdett, egy rendőrt szólítva meg.

-         Uram! Tudna nekem segíteni? Párizsba szeretnék menni! Milyen közlekedési eszköz vihetne el, turistaként. Azután meglátnám a többit.

A rendőr csak annyit mondott.

-         Abban tudok segíteni, nemsokára vonat indul Párizson át Genfig, ha siet, még elérheti! Az úti céljáig meg is veheti a jegyet.

Elköszöntek, Lord Milner úgy tett, ahogy a rendőr mondta, előtte nem volt senki, így haladni tudott.

Nemsokára kezében volt a vonatjegy, kérése az volt, ő legyen egyedül, szerencséje volt. Volt ilyen lehetőség, a jegyszerinti helyet meg is találta, belépve megkönnyebbült, nem sokára a vonat kezdett is indulni.

Amit kellett azt a fülke csomag terébe helyezte, térképet vett elő nézegetni kezdte.

-          Na, Szóval! Az útvonal először Párizs, Reims, a Svájci Bern, az Itáliai városok, Milánó, Firenze, Róma. Romában két nap, Velence. Velencénél kérdezősködök, mehetek-e tovább Bécsbe? Onnan Berlin, ha azt mondják nem, akkor is.

Percekkel később az ajtón kopogás hallatszott, az utazó kinyitotta, az ellenőr volt.

-          Jegyet kérném ellenőrzésre átadni!

-          Rendben van! Tessék.

-          Útvonaltervezés? Ön turista! Remélem, jó helyeket néz meg! Franciaországban számos nevezetes hely van, köszönöm! A jegye rendben van! További jó utat kívánok! Remélem jó tapasztalata lesz, az utazás során.

Az ellenőr visszaadta a jegyet az utasnak, ezzel hagyva el a fülkét.

A turista nem fedte fel a kilétét, a térképet tovább vizsgálta, annyit mondott.

-          Remélem én is! Az út végén lesz tapasztalatom, információt gyűjtök az országok helyzetéről, hol lehetne egy kis problémát létrehozni!

A térképet tovább nézte.