A naptár 1901-et írt, egy másik kontinensen az Egyesült Államokban, az történt. A titkos társaság az új világok rendje, akik magukat Illuminátusnak neveztek, tizenhárom különböző család volt a tagja, akik nemesek is voltak. Zárt szervezetbe tömörültek, az egyik napon megbeszélést tartottak. A Rotchild család vezetője nyitotta meg az ülést, valahol Washingtonban.

-          Rendtagok! Mai megbeszélésen meg kellene vitatni, a közeljövőben, hol kellene háborút kezdeni! Én a Rotchild bankház vezetője vagyok, a forgalmat látva, a részvényeket veszik. A bányai munkások is részvényt vesznek, először fel kellene térképezni Európát! melyik országba tegyünk zűrzavart?

Közbeszólt a másik bankár Rockefeller.

-          Szóljak én is! Szerintem is jó, de ki fogja finanszírozni a feltérképezést? Kit fogunk megbízni? Nem fog elárulni! Talán közölünk, legyen az egyik. Milyenek a különböző bankházak? Hogyan működik? Ha gondoljátok, én elmegyek az útra! Saját nevemmel, hátha nem ismernek és a családot se.

 Az Astor család vezetője beleszól.

-          Beleegyezek! A vállalatom nyereséges, minden férfinak szűkség van borotválkozó eszközre, úgy gondoltam, akit megválasztunk, én fizetem az útját, és minden anyagi költségét.

-          Én is jónak tartom, van egy kis probléma, ha problémának lehet mondani! Figyelemmel kíséritek az Európai politikát? Két uralkodó család van, a Habsburgok és a Romanovok, ezekkel mit tegyünk? Nézzük meg a vagyonúkat! Gazdagok, ha akarják, védelmezhetik a birodalmukat. Mit kellene tenni a cél eléréséhez?

A rend vezetői a dolgot átgondolják, Rockefeller választ is ad rá.

-          Rendtagok! Javaslatom lenne! Közeljövőben feladatként tegyük azt, a cári országban találjuk olyan személyt, aki a feladatunkat elvégzi, egy gazdag embert. Aki egy másik személynek lesz az anyagi mecénása. Európait keressünk, nem kell tudni kik, vannak a háttérben, a választott egyén higgye azt, a mecénása fizeti a munkáját. Benne vagyok én is, valamelyikünket küldjük Európai körútra.

Megválasztották, Rockefeller lesz, aki elmegy a kontinensre anyagot gyűjteni, rátaláljon arra a mecénásra, aki a forradalmárt fogja támogatni.

Mindenki tudta, hogy amit megbeszéltek az titok.

 

19

Az Illuminátus rend tagjai előkészítik a tanulmányi útra a személyt, addig egy Európai országban az történik. Az angol turista, akinek Lord Milner a neve, útja során készít jegyzetet, ha összejön majd a társaság meg tudják beszélni.

Az olasz város Velence volt soron, az egyik szállodába bejelentkezett, megpihenjen, azért kérdezősködött így találkozott pár turistával.

-          Uraim! Jó napot kívánok! Bemutatkozom: Lord Milnernek hívnak, nemes származású, látom önök is tovább utaznak, milyen irányba? Szerintetek biztonságos a további út az Osztrák- Magyar birodalomba? El szeretnék jutni Bécsbe megnézni pár nevezetes helyet. Informálódni is főleg politikailag.

Az egyik turista, aki a háttérben volt.

-          Milner úr! Szerintem megbízható az út az Osztrák- Magyar Monarchiába, azért is, mert minden évben átjárok kikapcsolódni. Ha akarja, átléphet a cári Oroszországba is! Kipróbálhatja az Orient expresszt.

-          Köszönöm az információt! Eldöntöm, merre tervezzem az utamat! Felmegyek a szobámba, további jó pihenést.

Elköszönt a turistáktól, a szoba kulcsát megkapta, így a csomagját maga vitte. A szobába belépve megkönnyebbült.

-          A szoba. Fürdőszoba, abban egy kád féle, falon tűkör, mosdó csap is volt, választani lehetett, egy ágyas vagy két ágyas.

A turista egy ágyas szobát választott, tartozott hozzá egy erkély is, a kilátása nagyszerű volt. A szobában még rádió is volt így bekapcsolta, nagyon fáradt volt a fotelben elaludt.

Azon gondolkozott menjen-e tovább? Talán egy másik útvonalon!

-          Döntöttem! Tovább megyek, átlépek a Monarchiába, turista vagyok, szabadon utazhatok.

Azután tovább feküdt.

 

 

 

20

Amikor Lord Milner elvégezte a feladatát, úgy határozott haza indul Londonba, már Bécsben volt ott döntött magában.

-       A feladatot elvégeztem, jegyzetet készítettem, beszámolót is, lehet, azt fogom tenni, megpróbálom pár év múlva az utat. Akkor lesz valami támpont.

A turista a csomagját összecsomagolta és lement a recepcióhoz, kijelentkezzen, amikor megvolt, elhatározta, kisétál, a Bécsi vasúti pályaudvarra Velencéig megveszi a jegyet. Nemsokára ki is ért.

-    Jegyet kérnék a Velencébe tartó vonatra, másod osztályra egyfős kabinba, ha lehet olyan megoldás!

A jegyet át is vette, és kifizette. Az után fellépett a vonatra megkeresse a jegyén szereplő kabint, és elfoglalja azt.

 

Egy hét múlva.

Londonban a titkos társaság összegyűlt a szokott helyen, megbeszélést tartsanak, köztűk volt Lord Milner is, a nyitóbeszédet ő kezdte.

-       Társaim! A feladatot elvégeztem, jegyzetet is készítettem út közben, kérdezősködtem az országok politikai helyzetéről, azt kell mondanom, meg kellene próbálni újra, úgy három év múlva. Úgy hoztam ki a szavakból, hogy minden rendben van, nincsen semmi zűrzavar a politika világában, hiszen még 1901-et írunk! Arra gondoltam! A következő ilyen adatgyűjtés az 1905-ös évben legyen, hátha valamilyen területen forradalom, megmozdulás történik.

Elmondta a szavait, az egyik páholytársa is mondott párszót.

-       Uraim! Benne vagyok abban, megtörténjen az utazás, és hátha akkor sikerül olyan híreket kapni, hogy valamelyik országban politikailag lesz baj, akkor háttérben mozgósíthatjuk a személyeket, talán le is fizethetjük a céljaink eléréséhez, benne vagyok páholy társaim!

 A társaság megbeszélte a dolgokat, a következő felderítő út mikor legyen! Megbeszélték azt is, a páholyt kiterjesszék a kontinensre.

- Javaslatom lenne! A páholyt terjesszük ki a kontinensre, mondjuk Franciaországba, hiszen politikailag gyűlölik egymást, a háttérben egymást segíthetnék, akkor hamarabb tudhatnánk meg bármit!

Az Angol Nagypáholy tagjai azt gondolták, a kontinensen nincsen olyan társaság. Majd megtudják, hogy igen.

Az Angol Nagypáholy egyik tagja azt tette, amit a társai megvitattak. A kiválasztott személy Max Wartburg volt, titokban át kell mennie Európába, valamelyik titkos társasággal találkozhasson, hogy alapítsanak ott is egy Szabadkőműves páholyt.

-       Akkor átmegyek Franciaországba! Széjjelnézek valamelyik nevezetes helyen, ha lesz szerencsém, akkor jó hírrel térhetek haza.

Lord Milner annyit mondott.

-       Ha nevezetes helyet felkeresel, nézz körbe! Tudd meg! Az emberek között ki a turista tag, elmehetsz szórakozóhelyre, ott is ellehet vegyülni.

Amit kellett azt megbeszélték még.

Másnap kora reggel indult a kiválasztott személy a csomagjával, a Londoni kikötőbe, hajóval induljon a Francia Calais kikötőjébe. Félórás gyaloglás után oda is ért, a jegyet megvegye. Egy személyes kabint kért a másod osztályra. Kezébe vette a jegyet, fel is léphetett a hajóra, vitte a csomagját is, ami kézi poggyászból állt.

-       A helyemet elfoglalom a kabinba! Egyedül lehetek! Azt tehetek, amit én akarok. Az út hosszú lesz, de megéri, nem fognak zavarni. Mindjárt neki is kezdek informálódni az újságokból.

Az idő ott volt, hogy a hajó elkezdje az indulást, akik tehették azok a hajón integettek a családtagjainak, a barátaiknak, akik elkísérték. Aki akart az úton ismerkedett, így volt Max Wartburggal is, azért is, hogy ne lássák róla, nem turista. A fedélzetről az első útja a hajó éttermébe vezetett, talált is egy asztalt leült, az asztalon egy étlapszerűség volt, nézegetni kezdte.

-       Nézzük! Milyen ételt lehet rendelni? Úgy látom, jobbnál jobbat szolgálnak fel, akkor kérek egy Franciás ételt, hisz ez az úti célom.

Nem várt sokat, az egyik pincér odalépett felírja a rendelést, amikor megvolt addig várt. Amíg várt addig szétnézhetett, hogy az utasok közül kik foglalnak helyet. Úgy akarta kitalálni kik lehetnek! Vajon miért utazhatnak a kontinensre? Percekkel később meg is kapta a rendelést és mellé az italt is. Az ital bor volt egy jó vörös, az ételhez az illet, mert egy Francia különlegességet kért.

22.

Napok múltával a hajó kezdte a partra érkezést a Franciaországi kikötőbe, Calaisba. Az utasok kezdték a csomagjaik pakolását, a kezűkben a kézi poggyász volt, így tett az angol utas is. Volt lehetőség a kapitánnyal is beszélgethettek, az alkalmat ki is használta.

-       Kapitány! A nevem Max Wartburg! Turistaként foglaltam helyet, a célom az országban egy körúton vehessek részt, ha jól tudom ön Francia származású! Hajó kapitányaként járja a London Calais vonalat. Mi vette rá egy angol hajón szolgáljon? Franciaországnak is van hajója?

-       Az vett rá a hajózásra hajókapitányaként!  Gyermekkorom óta rajongok a hajókért, a szüleimmel egy tengerparti falúban éltűnk Bretagne területén. Halász falú volt, jó tanuló voltam tovább tanultam, mindenáron tengerész akartam lenni. Így a falu össze fogott és az iskolai díjat ki tudta fizetni. Így tudtam elvégezni és kitűnő eredménnyel. Azóta vagyok hajóskapitány.

Az angol a halottakon elgondolkozik.

-       Ha Calaisba ér a hajó, szokott-e lenni a hajó személyzetének valamilyen pihenőnap? Ha van, meglátogassa-e a szülőföldjét?

-       Igen! Ellátogatok a szülőföldre, a szüleim már nem élnek, de a barátaim szoktak várni, hogy együtt lehessünk. A fiam a halászfalúban él és halász.

A kapitányt mások is kérdezik, de a turista odafigyel. Sok idő telt el, a parton a kikötés volt hátra, a köteleket kezdték kidobni megálljon a hajó. Örült mindenki, leszállhatnak és elhagyhassák a hajó fedélzetét, az utasok csomagjait kirakodták. Név szerint megkaphassák, a kapitány a helyén volt, hogy mindenkitől elköszönhessen.

-       Kapitány! Örülök, hogy a hajó utasa lehettem, és épségben megérkeztünk a kikötőbe, sok jó utat kívánok a hajó minden dolgozójának.

Kezet fogtak és az angol turista is lassan elhagyta a fedélzetet, elindult a kikötő várójába és átgondolhassa, hogyan jut el Párizsba?
A turisták éhesek is voltak így étkezde is volt. Az egyik asztalnál ott ült az angol négy turista társaságában.
A turisták közül azért voltak olyanok, akik buszt várták, amelyik elviszi Párizsba, valami vonzotta őket. Ha elérnek a kikötőbe, az első útjuk Párizsba vezesse. Minden utas így volt, a turisták el kezdték a jegyűket megvenni.

-       Jegyet kérnék Párizsba, a buszállomásra, először vagyok itt! Mondana egy olyan szállodát, ami nem első osztályú! Elfogadható az ára. Turistaként Franciaország nevezetességeit szeretném megnézni!

A jegyárus annyit mondhatott. A turista átvette a jegyét.

-       Uram! Olyan szállodát akar, amely turista barát? Tudok mondani! A buszállomással van szembe egy motel féle, a Mariott szálló.  Az is megtalálható, ami egy szállodába. Épp a turistáknak való!

-       Köszönöm uram! További jó munkát.

Max a helyet elhagyta a következőnek át adja. Az útja a buszállomás étkezdéjéhez vezetett, a hosszú út előtt még szeretne jól lakni, ott volt az idő. Az étkezde egy zárt helyen volt, ami fedett. Asztalnál várakozott így a turistákat figyelni kezdte, amíg a rendelt enni valót meg nem kapja. Magában ki akarta találni pár személy személyiségét. Vajon milyen lehet az anyagi helyzete?

-       Úgy látom sokan kevés anyagi forrással rendelkeznek, például a bejáratnál az a furcsán viselkedő! Lehet az is, készül valamire! Talán a buszt várja? Nem akar elkésni, vagy aki az asztalnál olvassa az újságot, válogatva nézi. A rendelt ételt elfogyasztom, azután irány a buszmegálló.

A turista meg is kapta a kért ételt, el is kezdte fogyasztani, közben figyelte a többi turistát. Ott lehessen az elsők között, akik a buszra léphetnek.
A busz nemsokára meg is érkezett, az angol turista azok között volt, akik felléphettek rá, a csomagját a csomagtérbe helyezte. Nem kellett sokat várni és a busz indult is Párizs felé.

24.

Pár órás buszozás után a busz beért Párizsba, egyenesen a buszállomásra ment. A helyét elfoglalta, egyenként léptek ki belőle a csomagjaikat is megkapták. Az angol turista is köztűk volt, megkapta ő is a csomagját, már késő este volt, annyi idő volt a legközelebbi szállodát elérje és szobát foglaljon. Talált is egy szálloda félét, ami neki megfelelt.
Nem akarta elárulni ő kicsoda, a recepcióig elgyalogolt, majd annyit mondott.

-       Pár napra szeretnék szobát foglalni, üzleti úton vagyok, az első állomásom! Calaisból érkeztem! Londoni vagyok.

A recepciós annyit mondott.

-       Uram! Szerencséje van! Van még szobánk, a rendelési könyvet itt írja alá, töltse ki. Azután át is adhatom a kulcsot a 18-as szoba lesz.

A vendég, amit kellett azt ki töltötte, azután alá írta, a kulcsot is megkapta, a recepciós még annyit mondott.

-       Jó éjszakát kívánok! Remélem kellemes lesz az éjszakája! Reggel jól kipihenten ébred, a reggeli fél nyolckor kezdődik.

-       Én is jó éjszakát kívánok! Remélem az éjszaka jól fog telni!

A vendég elköszönt, az útja a szobájához vezette, az első emeleten lehetett, lépcsőn kellett így felmennie. Nemsokára meg is találta, be is lépett örült neki olyan szobát kapott. A hold fénye bevilágított, így nem kellett lámpát gyújtania. Az ajtót becsukta, annyi ideje volt csak a cipőt levegye, és az ágyra dőljön.

-       Végre itt vagyok Párizsba! Az út folytatásához reggel átgondolom a tervet, olyan személyekkel kell találkozni, akik valamilyen titkos társaság tagja. Ha jól is mennének a dolgok velük meg is tudnám beszélni a részleteket. Találkozó lehetne az Angol Nagypáholy és a Francia társaság között, itt Francia területen, egy helyen. Nyilvános is lenne, úgy látnának, mint turista, jó is lenne!

A szállodai szobában a turista a szemét becsukta, aludt is, fáradt volt nagyon. Nem zavarhatta őtet semmi.

A szállodában azért voltak vendégek, mert megengedhették maguknak.

25.

Másnap reggel a vendég az éttermi résznél volt, az óra valami nyolcat mutatott. A pincértől kérte a szálló specialitását, amíg megkapja, nézelődik. Elkezdte olvasni az újságot, vajon mi történhetett a napokban!

Átlapozott a következő oldalra végig fussa, egy cikkre rá is talált. A kért ennivalót mag is kapta.

-       Uram a reggelije! Jó étvágyat hozzá és azt is, a mai napja szerencsés legyen.

-       Köszönöm! Remélem jó lesz a mai nap!

A pincér elhagyta az asztalt, a vendég tovább kezdte olvasni a cikket. Magában annyit mondott.

-       Mi minden történt a napokban! Amit olvastam egy titkos társaság műve lehet, a módszer nem illik a szabadkőműveshez, lehet az is egy másik társaságé. Kíváncsi vagyok rá! Itt az áll! Jakobinus templom környékén találtak egy holtestet. Az lesz, a legjobb elmegyek és meglátogatom. Ha jól alakul a dolog, találkozhatnék egy ilyen társaság tagjával.

 

Az olvasás után elkezdett reggelizni, közben átgondolta hogyan fog cselekedni. Úgy fog tenni, mint egy turista, aki épp arra jár és szétnézhessen, mint nevezetesség. A reggelijét kifizette, az újságot a helyére vissza is tette, fellépett a szobájába előkészítse az utat.

A szobájában egy párizsi térképet nézett, tervezte az útvonalat, a szállodától viszonyítva, hogyan lehet a templomig eljutni.

Nála volt a térkép és a hátizsákja, úgy lépett le a lépcsőn láthassa a recepciós, és átadja a szoba kulcsát egy mozdulattal.

-       Uram! Reggeli órákban feltérképezném a környéket, leadom, a kulcsot ne veszítsem el, egy úttal megnézném Párizs nevezetességeit, jegyzeteket is készítek.

A recepciós átvette a kulcsot, és a helyére feltette.

- Uram! Vigyázzon magára! Jó utat a környék feltérképezésére, és ha van ideje, megnézheti a nevezetességeket, az Egyetemet is ajánlanám.

- Rendben van Uram! Meggondolom!

A turista térképpel a kezében már hátat fordított a recepciósnak, indult ki a szálló bejáratához. Nem sokára ki is lépett, először szétnézett, a térképszerint indult is a templom felé.

 

 

 

 

 

26.

A turista tudott a térképről olvasni, az útvonalat bejelölte azon az úton haladjon. Nézelődött mintha tényleg turista lenne. Félórás gyaloglás után el is ért a templomhoz, belépve körbenézett.

-          Ez a templom jó tágas és nagy!

Leült az első sorba jegyzetet készítsen a templom belsejéről, hogyan nézhet ki.

Éppen jegyzetelni kezdett, amikor a templom gondnoka felfigyelt rá, valamit írogat, meg is szólította.

-          Elnézést uram! Nincsen ma látogatási idő, holnap tessék visszajönni! Csak is turista lehet! Kell, valami szívesen segíthetek! Gondnokként a templom történetét is tudnom kell.

Az idegen a jegyzetelést befejezte, minden íróeszközt a táskájába helyezett. Tört Franciasággal kérdezősködni kezdett.

-          Megkérdezném önt! A múlt napokban történt, az a titokzatos eset a templomhoz közel, érdekelne. Az ilyen esetek érdekelnek.

A turista szavára a gondnok zavarba jött, nem számított rá hogy mit fog hallani a turistától. Mielőtt válaszolt volna, átgondolta mit is mondjon! Ne árulja el magát, hogy kinek is tagja!

-          Uram! Bocsánat a mondataiért! Én nem tudok semmit, csak egyszerű gondnok vagyok, a templomban szolgálok! Ami a templomon kívül van, az nem az én felelősségem.

A turista végignézett a gondnokon, vannak-e áruló jelek, egy nyaklánc vagy valami jelzés. Felállva annyit mondott.

-          Elnéztem önt! A ruha nem illik egy templomi szolgához! Tudom milyen! Londonban élek, de szoktam figyelni az Európai híreket, vannak-e titkos társaságai? Milyen szimbólum rendszert használnak! Mondjuk, ki Franciaországban vannak titkos társaságok, ön tagja az egyiknek.

A gondnok tiltakozik.

-          Uram! Nem tudom, miről beszél! Ami rajtam van a gondnoki ruhám.

-          Biztos így lehet! A gyűrű nem oda való, ez nem is gyűrű! A gondnokok nem is viselnek gyűrűt. Az lett volna, a legjobb medálként használja a jelet, ha nem hajlandó segíteni? Én nem bánom! Azért jöttem messziről szövetséget kössek egy titkos társasággal, ha nem tud ilyet, akkor felkereshetek egy másikat.

A turista elköszönt lassan elkezdte hagyni a templomot, kilépett belőle.

A templom gondnoka nem tudott mit tenni, a turista az ajtóból kilépett megnézze a gyilkosság helyszínét.

Kint volt, az útja a helyszín felé irányult, a templom melletti sikátorba, nem sokára rá is talált. Elővette az újságot, a leírtak alapján kitalálhassa hogyan is történhetett! Percek múlva öt személy jelent meg, akik furcsa ruhában voltak, az arcukat egy maszk takarta. A turista megfordult, valahogyan higgadt volt.

-          Te idegen! Aki messziről jött és kérdezősködik a gyilkosságról, minket ez zavar! Szép szóval elengedünk! A helyet el kell hagynod! Azt szeretnénk, ne zavarjon senki, és érdeklődjön, vannak barátaid? Mond meg nekik, a templomot és környékét hagyják el. Újságíró vagy titkunkat akarod megtudni! Én vagyok a társaság vezetője, ez egy feladat része volt.

Az idegen is mondott pár szót.

-          Akkor Uraim figyeljenek! Gondoltam, egy rituális szertartás része volt, egy tagjuknak feladatot kellet megtenni. Akkor önök valamelyik-e a nagymester! A többi, akik közel áll a mesteri címhez vagy valamelyik ranghoz. A társaságban működik, azt titkolni kell. Vegyék már le azt a ruhát, a maszkot. Mi Londonban valakit megakarúnk félemlíteni, azt szemtől szembe tesszük!

Amit a vendég mondott átgondolták, nem tudták mit is tegyenek.

-          Na, mi lesz! A vezetővel szeretnék beszélgetni! Mi azt szeretnénk, ha a Londoni társaság szövetséget kötne. Valamilyen zavargás lesz a kontinensen, akkor mi egymást segíthetnénk.

A maszkosok kénytelenek voltak engedni, a nagymester vette le a maszkot, az volt az első kérdése.

-          Amikor meglátott nem szaladt el! Nyugodt volt, ide, mert jönni, kíváncsiskodni, akkor valamilyen újságíró, akinek részletek kellenek, mindenki vegye le a maszkot.

Az idegen észrevette az egyik maszkos a gondnok volt.

-          Annyit még! A jelképet ne a gyűrűbe helyezzék, hanem nyakláncként, mert felfedezhetik, ki milyen társaság tagja.

Az öt tag átgondolta az egészet, a ruhát átadták a gondnoknak jól eltehesse, a turistával a többi tag elhagyta a helyszint, mint Francia polgárok.

 

28.

A templom környékét elhagyták, a nagymester és a turista, akiről kiderült egy titkos társaság tagja. Együtt haladtak tovább a nagymester és a három kísérője, elkísérjék a Párizsi Nagy Páholy központjába, ami közel volt a Notredamehoz. Közben beszélgettek.

- Bevallom! Most járok először Párizsba, ahogy látom bizonyos helyeken megállt az idő, a várost az útikönyvből és más feljegyzésekből ismerem.

- Uram! A városba mennyi időt szeretne eltölteni? Turistaként megnézi a nevezetes helyeket! Mutatnék csodás helyeket a városon kívül, érdekli önt a rejtélyes helyek? Azt a kastélyt megmutatnám, ami nem messze van, egy erőd féle ott meg is köthetnénk a szerződést. A neve Fontainebleu nem messze van.

- Rendben van! Párizs nevezetességeit, ha végig néztem, üzenetet küldök. A szerződést megköthetjük! Én a társaságban az a személy vagyok, aki a társaság nevében aláírhat.

Tovább beszélgettek az épületekről, ahol épp elmentek, nem sokára elértek arra a helyre ahol a központ volt.

A szentélybe együtt léptek be, a ceremóniák helyszínére. Amit a vendég látott, alig akarta elhinni, milyen szépen van berendezve, percekig ámult, csak annyit mondott.

- Ez a szentély remek és csodás! Nem jutok szóhoz! Pár szentélyt már láttam, de ez nagyszerű. A függönytől kezdve a falon lévő képekig. Egy új tagot választanak, milyen feladatot kell megtenni?

A Nagymester átgondolta mit is válaszoljon!

- Mi a beavatási feladat? Egy bizonyos személyt kell megfélemlíteni! A testület határoz! Egy helyen éjszakát kell eltölteni az újoncnak. Ha túléli a reggelt, utolsó feladatként egy fenyegető levelet kell írni, egy meghatározott személynek. Olyan feladat is lehet, erőszakosnak kell lenni egy piros lámpás negyedben, ha megtörtént! A lány hajából le kell vágni, be is kell mutatnia a felettesének, ezzel megkapja az első rangot.

- Nem is tudtam! Mit is mondjak! Ezek szerint más társaságnak más feladat, ha szövetséget köthetnénk, az Angol páholy pár dolgot átvenne.

Az idő ott volt az idegennek el kellett búcsúznia, a szállóba visszatérjen. Elköszöntek, a helyet elhagyták külön, turistaként láthassák őket.

Napok múltával az idegen személy a Párizsi körutat befejezte, mindent megnézett, amit megakart, sok jegyzetet készített azért vett képes lapot is. Éppen üzenni akart a társaságnak, amikor kopogás hallatszott, kinyitva az ajtót, meglepődött kiállt vele szembe.

-          Épp valamilyen megoldást akartam üzenjek a társaságnak, úgy látszik, nem kell. Hogyan tudták meg? Már a szerződéskötés van hátra.

A templom gondnoka annyit mondott.

-          A dolog egyszerű! Amióta beszélgettünk követtűk önt, mikor jöhet el az a nap, amikor megírhatjuk a szerződést! Anglia felé is kimozdulhassunk.

Amit kellet össze is pakolt, majd megbeszélték.

-          Az lenne, a legjobb először ön menne el, úgy tíz perc múlva én lemegyek a szállást kifizetni, egy taxit fogok kérni, kivigyen a pályaudvarra. Lássák, taxiba ülök, azután minden önökön múlik, ki van a taxiba! Ki a sofőr!

-          Szerintem is így a legjobb! Nyugodtan lehet mindenre felkészültünk, mi is épp ere gondoltunk.

A gondnok nem sokat mondott, lássák egy vendéggel beszélt, majd a szállót elhagyta. Percek múlva az Angol turista a megbeszélt módon cselekedett. A kézi poggyászával lesétált a recepcióhoz a kulcsot leadhassa, tovább akar menni.

-          Elhagyom a szállót! A számlát ki szeretném fizetni, tovább utazom, talán Orléans felé.

A recepciós a számlát megírta, annyit mondott.

-          Remélem jól érezte itt magát? Minden nevezetes helyet megnézett és végig látogatott! További jó utazást, és mihamarabb térjen vissza.

A turista a számlát eltett a zsebébe, a csomagját kezébe vette elhagyhassa, és taxit foghasson a további utazáshoz. Kapott is taxit a sofőr a gondnok volt, Max Wartburgal együtt indult arra a helyre ahol szerződést írhatnak alá, egyben egy szövetségkötés is.

 

30. 

 

Oldal: Üdvözlettel Verdunból 2.fejezet.
kezdő író írománya - © 2008 - 2024 - hegedusmate.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat