Prológus

A történet valamikor a múltban kezdődött, amikor az egyik lélek vallomást tesz.

-          Én Ingrid Sabellicus! Itt állok az idő kapuja előtt, hogy tovább lépjek és egy emlék töredékkel hagyjak a következő életre. Én nem akartam, az lenni ami. Nem tehetek róla, hogy kik voltak a szüleim, hiszen az apám, maga volt a megtestesült Gonosz, az anyám Jezabel, aki egykoron Júdea királynője volt és egy napon életre kelltette, hogy egyik céljában segíthesse, azt tudom, hogy valamikor 102-ben születtem Romában. A szüleim először is hírnevet akartak szerezni, hogy később tovább költözhessenek, amikor elértem a tizenhárom éves kort a szüleim, az Alvilágnak bemutattak, hogy apám áldását megkaphassam, de az áldással egy jogot is kaptam, azt a jogot, hogy újjászülethessek, és valamikor én lehessek az Alvilág királynője. Az áldás egy feltétel is volt, mit ér az a lány, ha megakadályozzák abban, hogy a barátját maga válassza ki és főleg akkor mit ér a lány, ha megfosztják attól, hogy ha eljön az idő igazi nőnek érezhesse magát. Amikor eljött a meghatározott idő visszaszülethettem. Tudtam, hogy én ki is vagyok, de közben fiúkkal is barátkoztam kerestem, azt a valakit, aki segít majd abban, hogy megszűnjön az áldás, tudtak volna segíteni de, az apám megtudta a fiúkat meg megbüntette. Minden újjászületés idején, más helyen laktunk, de valamikor elkövetkezett a hetedik újjászületésem és vele együtt egy költözés. Romából elköltöztünk Aachenbe, mert az apám ott kapott tanári állást.
A történetem valahogy így vette kezdetét és az Aacheni beköltözéssel, de éreztem, hogy az új hely egy új remény a célom eléréséhez és végre egy új életet is kaphatok. Így halandóvá válhatok, és ami fontos nagyon igazi nőként élhetem, az életemet, hiszen mindig is erre vágytam.

1. fejezet 1. oldal

A történet az Úr évének 95. esztendejében veszi kezdetét, valahol a Közel-Keletnek nevezett helyen, még nem nevezik Izraelnek, hanem még a Római birodalom része csak Júdeának nevezik. Ebben az esztendőben, a birodalomban sok minden történt főleg lázadás. A kereszténység lázadt a római vezetők ellen, akik Júdeában laktak, amikor minden lázadást levertek a vezetőket elfogták és a bűntető bíróság a Szanhedrin elé, vitték. A római birodalom része volt a bíráskodást a Júdeai törvényre bízták. Az egyik foglyot a törvényszék elé vitték, amikor meglátták, nem akarták elhinni, hogy János apostol volt.

Egy szürkehajú szakállas ember, csak a botjára tudott támaszkodni, hisz az idő nyomot hagyott rajta, számúkra öregember volt, de szellemileg idősebb volt. A Szanhedrin tanács elnöke kérdezni kezdte a foglyot.

-          Ön az a fogoly, aki lázadást szított a Római-birodalom ellen, arra akarta rábeszélni a Júdeai népet, hogy ön és Jézus tanításait kövessék, mert a hitűk nagyobb, a mi értelmezett prédikációnkban és azt is állítja, hogy csak egy isten van és Róma császáránál nagyobb. Ön hirdet egy olyan királyságról, amit másképp értelmezünk.

-          Igen én! Egy olyan fogoly vagyok, akik ártatlanok a Júdeai törvényben, mert hirdetem azt a nézőpontot, amit a nagy embertől tanultam. Ott voltam, láttam azokat, amit csodának neveznek és megírhattam az igaz ember történetét, aki itt velünk járt, hogy higgyünk benne. Amit a bibliának nevezünk, egy kinyilatkoztatás az isteni törvényre, hogy az isteni beszédet tegyük az első helyre.

-          Mi a törvénytudók az írásokat olvastuk, a szó jogán, mit tud elmondani, hogy ne ítéljük el káromlás, eltévelygés miatt, mert mi törvénytudók nem úgy értelmeztük az írásokat. Vádlott! Beismeri az istenkáromlás bűntettét.

-          Én János apostol kijelentem nem voltam a lázadók között, hisz én, aki ott volt az Emberfia közelében és az életét megírhattam. Azért, hogy az emberek befogadhassák a szeretet erejét, hogy amit kell, azt megadhassák Rómának. Követhessék az igazság útját, hogy az a sok gazdagság nem kell, hisz úgy is lehet uralkodni. A mi kincsűnk a bizalom, a szeretet és a hitűnk. Amikor az isten fia közöttünk volt ő egy másik királyságról beszélt, amely nem itt a földön van, hanem az égben. Láttam a csodáit és a tetteit, ti miért vádoltok engem vagy ti, nem jól értelmeztétek az írásokat.

 

Amikor János apostol elmondta a beszédét, mindenki szomorú volt a nézőközönségben, hogy ilyet nem láttak még, János apostolt láncbilincs fogadja hisz a csuklóján volt. Mint egy foglyon vagy egy bűnözőn, és úgy bántak vele, mint ha lázadó lett volna. A helytartó kivezetette az apostolt a cellájába.

A következőt hívatta be, a cellájáig sokan látták trágár szavakat mondtak rá, becsmérelték az apostol, ezért rájuk is szólt.

-          Ejnye, hát nem tudjátok, ki vagyok! Mit adtam nektek! Elfelejtettétek, elárultatok ennek még lesz következménye. Ahogy elárultátok isten fiát, az atya megharagudott, abból a dologból nem tanultatok.

A közönségből egy valaki megszólalt.

-          Bocsáss meg nekünk János apostol! Hisz nem tudjuk, kinek higgyünk az írástudóknak vagy a tanítóknak, akik elmondják az írások értelmezését.

János apostol nem válaszolt semmit csak gondolatban válaszolt.

-          Egy napon megértitek, hogy mi az igazság, mert nektek kell meg tudni értelmezni az írásokat, mert ha nem olyan emberekké váltok, mint az írástudók a szegényeket becsaphatják.

A cellában az apostol várta az ítéletet, a döntést, hogy mi lesz a büntetése, mert a többi vádlottat is ki kell hallgatni.

Aznap este furcsa jelenség vette kezdetét egy fehér ruhásalak, aki egy angyal volt elment a Szanhedrin elnökéhez, hogy beszéljen vele, a törvényszék elnöke aludt éjfél körül járt. Az ágy előtt állt és az alvó személyhez beszélt tudta, hogy abban az órában lehet hozzá beszélni, mert megérti, elmondta.

-          Figyelj te halandó, azért jöttem, hogy elmondjam neked azt az üzenetet, amit a teremtő üzen neked az ítéletről. Ha eljön a kihirdetés ideje a döntésed az lesz, hogy János apostolt nem küldöd a keresztre, hanem száműzöd arra a helyre, amit Patmosz szigetnek hívnak, hogy ott élje száműzött éveit. A többi fogolynak is kedvező ítéletet hozol, hogy ne legyen keresztre feszítés a döntésed.

Amikor az angyal elmondta az isten üzenetét, ahogy megjelent úgy el is tűnt hirtelen. Az elnök akkor hirtelen felkelt széjjelnézett látta, hogy otthon van majd visszaaludt, azt hitte rossz álma volt. Azaz angyal megjelent a börtöncellában és elmondta az apostolnak.

-          János apostol a szabadságod napja eljön, kiszabadulsz, száműzni fognak téged egy olyan helyre, amit a Teremtő választott neked, mert feladatod van, mert a könyvek könyve még nem teljes az utolsó fejezetet te fogod megírni. Kinyilatkoztatást a száműzött helyen fogod megkapni, mert igaz ember vagy és isten téged választott ki, hogy az ő beszédét az emberiség felé leírd a Bibloszba.

Amikor az angyal a beszédét elmondta hirtelen eltűnt majd az apostol aludt, de lelkiekben halotta, hogy az angyal mit mondott, az apostol arcán volt egy kis öröm.

 

1. fejezet 3. oldal

A következő nap a tárgyalás utolsó napja, az a nap, amikor kihirdetik a büntetést, hogy mi lehet az ítélet. A kihirdetését a Szanhedrin Elnöke mondja ki, a közönség is ott volt hisz nyílt tárgyalás volt, a megkapott tekercsen voltak a személyek névsora és a büntetése, az elnök elkezdte az ítélet kihirdetését.

-          Én a törvényszék elnöke! A mai napon kihirdetem a lázadók büntetését, meggyőződésem az, hogy az ítélet jogszerű és igazságos, én, mint az elnök, a vádlottakat meghallgatva, a büntetést, személy szerint adom ki. Minden vádlott elkerülte a keresztet, a büntetés száműzetés, így száműzök mindenkit.

Akkor az elnök a tekercset eldobta, mert nem kellett neki, mert a tekercsek nélkül akarja elmondani a büntetést, folytatta is tovább.

-          Száműzök mindenkit olyan távoli helyre, hogy nem térhet, haza Júdeába távol kell élnie egy szigeten fog élni, nem fogják őrizni. Ahhoz, hogy visszatérjen, hajót kell építeni, olyan szigeten fognak élni Jeruzsálemtől és Júdeától távol van.

Amikor az elnök elmondta a büntetést minden vádlott megkönnyebbült és az ismerősei is, hogy elkerülték a keresztet a hírnek mindenki örült. Az ítélet végrehajtását abban az órában kezdték szervezni a vádlottak csak annyi dolgot, vihettek amennyi egy tarisznyába elfért így volt János apostollal is pár ruhadarabot vitt és íróeszközt is, hogy felírja a száműzetésben eltöltött napjait. Nem sokkal a még ismerősök elbúcsúztak a vádlottaktól, biztatták.

-          A száműzetés ítéletét fogadjátok el, mert a kereszthaláltól megmenekültetek, hogy ezzel is tovább élhessetek. Hátha valamikor visszatérhettek.

Amikor minden vádlottat a hajóra vittek, kezűkön lánc, bilincs volt, ott volt közöttük az őszes hajú János apostol is, csak annyit mondott.

-          Az úton nem történhet semmi baj, mert az úr velünk lesz és óvja az utunkat, ha erős hited van, akkor a száműzetést is túlélheted, hogy a magányban ne törjünk meg. Azoknak, akiknek a hitűk erős az őt segíti, hisz emlékezzetek az ember fiára kezdetben nem hittek neki, megvádolták. Az ő méltó viselkedése adjon nekünk erőt és hitet, hogy a száműzött napok erőben teljen, higgyetek az úrban és fog nektek segíteni mindenkinek. Ha megmentesz, egy lelket, egy egész nemzedéket mentesz meg.

Az apostol szavára elcsodálkozott mindenki, még a római katonák is.

 

1. fejezet 4. oldal

Tudta minden száműzött, hogy az utolsó beszélgetésre csak pár perc van, amikor véget ért a megadott idő a hajóra felszálltak, hogy a foglyokat a római katonák a megadott sziget valamelyikén letegyék. A foglyok már nem féltek, mert János apostol biztatta a szavaival.

-          Ne féljetek, mert a mi atyánk, aki él és egy van, belőle vigyázni fogja, a hosszú utunkat, bántódásúnk nem eshet.

Más szavakat is mondott. A hajó élelmiszerrel is fel volt szerelve és vízzel, mert tudták hosszú utazás vár rájuk mire elérik a céljukat, a foglyok egymással tudtak beszélgetni.

-          Az egészet megbánták, mert nem tudták mi lesz a büntetésűk. Annak örülnek, hogy a keresztre feszítést elkerülték így megmenekülhettek, így tovább élhetnek és nem rablógyilkosként vagy csavargóként hallnak meg.

János apostol a teremtőhöz fohászkodik.

-          Én teremtőm hozzád szól imám, mint gazdagságban szegény halandó vagyok, adj erőt, hogy mi hamarabb elérhessem azt a helyet, ahová az utat tervezted. A szolgádat épségbentartsd meg és bocsáss meg azon tévelygőknek, hogy a szívűknek higgyenek és vezesd az útjait olyan helyre, ahol minden halandó örülhet, mert neked Uram a hosszú út egy csepp a folyóba, amit hajóval kell megtenni a Patmosz szigetnek nevezett helyre.

Amikor elmondta halkan a fohászát sötét lett, hisz ott volt az idő, hogy a foglyok aludjanak a hajó az útját éjszaka is, folytatta. A navigáló tapasztalt volt, mert sokszor megjárta azt az utat, amin haladtak. A hajó olyan nagy volt, hogy sok rabszolga evezett így tudtak haladni. Amikor a fedélzeten mindenki aludt a tengeren nyugalom volt az apostol a fedélzeten aludt, amikor nagyon aludt egy hang megszólalt csak ő hallhatta és egy fénysugár is a fényét, rávetette, mert ha fel kell, akkor csak az apostol láthatja, azt mondta.

-          Én vagyok, az élő a teremtő ne félj, az úton én veled leszek és megvédelek mindentől, aki a hajón van senkinek nem lesz bántódása, higgy, bennem nem hagylak el, mert látom a hited erős. Még azokban az időkben is, amikor mások elhagyják a hitűket, feladatom van veled, mert a könyvek könyve még nem teljes még hiányos, egy olyan fejezet hiányzik, amit a halandó olvas, rettegjen a megírt szavaktól. Kinyilatkoztatást teszek, az én szavamat fogod leírni, hogy a teremtőnek mi a szándéka és a következő nemzedékek mit tegyenek meg.

Amikor a hang elmondta, amit üzenni akart a fényesség elmúlt majd János apostol felébredt hirtelen, mert úgy érezte isten szolt hozzá.

 

1. fejezet 5. oldal

Sok ideje voltak már úton, a lázadóknak a hajón szabadon tehettek bármit, János apostol az atyához is imádkozott, majd a többi foglyok kérdezték.

-          Neki honnan van ez a sok bölcsesség? Ha egyűt vannak, és száműzetésbe küldik, megkérdezik, ha már van köztűk egy törvénytudó. A rómaiak és a zsidótörvény sem kíméli az ilyen embert, mint János apostol.

-          Eltévelyedett barátaim! Jól gondoljátok! Én, mint a teremtő szolgája vagyok, igen csodálkoztok, hogy itt vagyok köztetek, nem meglepő hisz a törvényszék olyanokból áll, aki törvénytudónak nevezi magát. Én, mint apostol, aki hirdette az igazságot Jézus életét, hogy egy igaz ember volt, nem nehéz kitalálni kik ölték meg, a nép maga. Kiszolgáltatták a népnek, a megbocsátást Barabás kapta, a haláltól megmenekült. Választás lett volna ezt az urunk nem jól nézte így megjövendölte a város pusztulását és megvalósult, testvéreim a száműzetéssel megmenekülhetünk.

Amikor az apostol elmondta isten üzenetét, hogy a teremtő mit akar elcsodálkoztak, később hittek abban, amit az apostol hirdetett majd az idő ott volt, hogy ehessenek is valamit. Az utazás kezdetétől sok nap telt el az út felénél jártak már láthatták Kréta sziget partjait, amikor már elérték a foglyok felsóhajtottak. Egy kis ideig megpihenhetnek, ami kellett a hajóra azt felpakolták a kapitány úgy döntött, hogy másnap kora reggel tovább indulnak azt mondta.

-          Úgy határoztam, hogy reggel korán indulunk, tovább a szigeten szétnézhettek, bízom abban, hogy mindenki itt lesz az induláskor, mert akiket száműztek azok a szigetek már megkaphatták a névsort nem szeretnék csalódni, szeretném, ha mindenki épségben a hajó fedélzetére visszatérne.

-          Száműzöttek hiszem azt, hogy mindenki ide visszatér, hogy folytathassuk az utat mindenkinek, azaz érdeke, hogy eljusson, a céljához a száműzött helyen azt tesz, amit akar. Legyen, itt mindenki hisz hiszek abban, hogy mindenki így is tesz.

Amikor az apostol elmondta, amit mondani akart mindenki arcén egy kis mosoly volt, szavának örültek hisz úgy érezték mintha a sorskeze lett volna, hogy az apostol velük legyen. A sziget földjére tették a lábúkat nem voltak messze a hajótól mindenkit látni lehetett az apostol is a szigeten volt.

 

1. fejezet 6. oldal

A száműzött foglyok még aznap este a hajónál sorakoztak, hogy a kapitány a hajó vezetője lássa, hogy nem szöktek meg. János apostol szavát követve megfogadták, hogy neki szót fogadnak. Este volt a tábor tűzet elkészítették, hogy a tűz körül lehessenek majd megbeszélték az életűket, hogy kinek milyen élete volt lassan ott volt az idő, hogy lepihenjenek fáradtak voltak úgy is tettek. Mindenki ahol volt egy pléd szerűségre feküdtek nyugodtan aludhattak nem zavarta őket senki. Másnap korán reggel keltek, hogy hajóra szállva az utat folytathassák tovább mindenki a hajón volt, a rabszolgák kipihenten kezdték a lapátolást. A kezdetben lapátolás nehézkes volt majd nem sokára percekkel később jó ütemben haladt. Tudta mindenki, hogy már nincs több pihenés, ha lesz is már a megadott szigeten. A hajó jól haladt pár órás evezés után már abban a zónában voltak ahol már a szigetek voltak az apostol nyugtatta őket.

-          Legyetek nyugodtak, mert a teremtő azt akarja, hogy ne féljetek, az előttetek lévő dolgoktól azt akarja, hogy túléljétek, mert így megmenekülhettek a rossz hatalomtól, az atya a teremtő azt akarja, hogy éljetek, mert nem azért teremtette az embert hogy elpusztítsa, hanem azért, hogy a földet benépesítse. Ha megtudjátok mi isten akarata, akkor megértitek az ő szeretet erejét.

Amikor az apostol elmondta mi isten üzenete mindenkin látszott a nyugalom, hogy hisznek az apostol és isten üzenetébe. Olyan sokat beszélgettek a hajón, hogy a törvény szegülő személyeket a megadott szigetre kezdték szállítani. Az útvonalat nem úgy tervezték, ahogy kellett volna, hogy minden útban legyen, hanem másképpen. Ahogy kezdtek fogyni a hajón a száműzöttek úgy nőtt, a hitűk, hogy őket az úr segíti utolsó sorban János apostolt tették ki a megadott Patmosz szigeten, adtak neki annyi ételt, hogy pár napra elég legyen, csak azok a holmik voltak nála, ami a vászonzsákban elfért. Amikor a hajó partot ért a szigeten, a száműzöttek közül utolsóként lépett szárazföldre bátran szállt ki elbúcsúzott a kapitánytól. Nem telt bele kis idő a hajó elkezdett távolodni, hogy az utat folytassa tovább János apostol már a szigeten volt letérdepelt és egy imát mondott.

-          Istenem teremtő köszönöm neked az erős hitet, hogy erre a szigetre vezettél ás utamat adtad annak, hogy itt lehessek, és akaratodnak helyt állhassak a kijelölt feladatra kész vagyok.

Az imája után a sziget belseje felé ment, hogy szétnézhessen.

 

Oldal: 2012- 1.fejezet.
kezdő író írománya - © 2008 - 2024 - hegedusmate.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat