2. fejezet 1. oldal

A szigeten csak ő volt egyedül, amikor talált egy szikla félét közelebb ment hozzá, hogy nemcsak megnézze, hanem ha számára elfogadható, akkor magának elfoglalja. Látta, hogy megfelel, a barlangban sötét volt ezért olajmécsest vett elő és valahogy meggyújtotta, a barlangba belépett a mécses fénye világította meg a teret, látta, hogy jó lehet számára. Látott benne egy asztal szerűséget és egy ülőhelyfélét, ami persze kőből volt. Mintha tudta volna valaki, hogy használatba fogják venni, az asztal előtt letérdepelt és imádkozni kezdett.

-          Én uram! Aki az Alfa és az Omega és az élő, hozzád szólok, a te szolgád megérkezett a kijelölt helyre, amit mondol, uram azt megteszem, hogy elvégezhessem. Az utamat te vezeted nálad jobb vezető nincs, hisz te vagy az egyetlen, a hatalmadat már megmutattad, mond el mi a feladatom.

Amikor János apostol elmondta az imáját érezte, hogy fáradt nagyon ezért a barlang bejáratánál egy ágy szerűséget talált, azon ledőlt és nem sok idő telt el és már aludni kezdett. A mécsest előtte eloltotta, hogy ne fogyjon az olaj, már este volt csak a hold fénye világította meg a barlang bejáratát, hogy a sötétséget megvilágítja. Éjfél volt már egy hang szólalt meg az úr hangja volt, előtte egy fényes sugár világította a barlangot.

-          Én szolgám János az ígéretemről nem feledkezem, hozzád szólok, látom a népem szenvedését ezért eljött az idő, hogy az én döntésemet írd le, mert a jövője nehéz lesz. Az utolsó fejezetben a jövő eléd tárul egy angyal segítségével fogod leírni. Amit leírsz az szent és sérthetetlen.

Hirtelen a fényesség eltűnt majd hirtelen az apostol felébredt, hogy széjjelnézzen, mert úgy érezte mintha az Úr szolt volna hozzá.

Másnap korán reggel kelt, hogy egy kis ennivalót gyűjtsön, hátha van valamilyen fa, amely termést hozott és széjjelnézhessen. Amikor körülnézett és látott gyümölcsfát érezte, hogy ő van egyedül a szigeten. A barlangba ment utána, hogy imádkozzon, amikor kezdte volna egy hang szólalt meg, hogy

-          Én szolgám János apostol! Eljött, azaz idő, amikor papírra vetheted az én kinyilatkoztatásomat az emberek felé, hisz a nap közel, hogy amit a halandó nép tesz az bűn, mert kezd azzá lenni, amit nem szabad gonosszá. Ha meglesz az utolsó fejezet a könyvekben, akkor a művem teljes lesz, mert ezzel remélem a halandó nép megjavul. Az írást nemsokára kezdheted, egy angyal fogja az én akaratomat tolmácsolni látomásként a jövő előtted lesz.

Amikor a hang az utolsó szót is kimondta az apostol, amit kellett előkészítette, hogy ha itt az idő megtegye a küldetését.

2. fejezet 2. oldal

Hirtelen János apostolnak az elméje megnyílt, és látomási képekben egy angyalt látott, az angyal csak annyit mondott.

-          János apostol ne félj tőlem, mert az Úr és Krisztus üzenetét tolmácsolom neked, hogy papirusz tekercsre írd le.

Amikor az angyal elmondta isten üzenetét megnyugodott és hirtelen a közlési csatorna fényleni kezdett.

János apostol, amikor az angyal megmutatta neki a látomásban a különböző dolgokat leírta, amit Krisztus mondott egy angyal által, és az apostol kezdte is.

-          Én János a testvéretek, aki osztozom veletek a nyomorúságban, a királyságban, és a kitartásban, Jézus társaságában Patmosznak nevezett szigetre kerültem az istenről való beszédemet és jézussal való tanúskodásomat.

-          Ihletés által ott voltam az úr napján.

Látomásban halott trombitaszóhoz hasonló harsonaszót, amit azt mondta.

-          Amit látsz,írd le a könyvtekercsben és küld el a hét gyülekezetnek.

Amikor János apostol megfordult, hét gyertyatartót látott, a lámpatartók körül emberfiának hasonlót látott, bokáig érő ruhát viselt és mellett arany öv fogta össze.

Látomásban látja, hogy az emberfiának jobb kezében hét csillag volt és szájából kétélű kard jött elő, az arca olyan volt, mint az ereje. Teljében fénylő nap, amikor meglátta holt ként rogyott össze a lábainál. Oda ment hozzá és azt mondta.

-          „Ne félj”én vagyok, az első és az utolsó és az élő, halottá lettem, de élek örökkön örökké és nálam vannak a halál és a Hadész kulcsa: írd le tehát, amikor láttál, és amik vannak,és, amik ezek után történnek meg.

Amikor az apostol felkelt a látomásban az emberfia vagy is Jézus elmondta, a gyertyatartó jelentését, hogy

-          Ami a hét csillag az jelenti a hét gyülekezet angyalát, a hét lámpatartó a hét gyülekezetet jelenti.

Most már az apostol tudja, és amit látomásban az angyal mondott azt leírja, mert a jeleket, amit látott nem érti, de megkapja az értelmezését is. A papírtekercsre írni kezdte a kinyilatkoztatást.

2. fejezet 3. oldal

János apostol írta azokat a látomásokat, amit az angyal küldött Jézus által, amit leirt az értelmezését is, megkapta. Látta előre a végzetet, ami meg fog történni. Megdöbbenten írta a kinyilatkoztatásokat, majd az első látomás a hét gyülekezetnek szólt, hogy mit kell tenni, ha el akarja, kerülni a végzetet és a hitűk erősebb, legyen. A következő látomásban.

-          Ezek után láttam és imé egy nyitott ajtó az égben, és az első hang, amelyet hallottam hozzám szólni, mint egy trombita hangját és azt mondta, jöjj ide fel, és megmutatom neked azokat a dolgokat, amelyeknek meg kell történniük.

Ezek után azonnal a szellem hatalma alá került és a helyén trón állt az égben és a trónon ült valaki. Amikor János apostol meglátta elcsodálkozott majd látta, hogy a trón körül még 24 trón volt és azokon 24 vén.

János apostol megkapja az értelmezését, azt is látja, hogy a trónon ülőnek kezében volt egy olyan könyv, ami hét pecséttel volt lepecsételve. Majd egy angyal kihirdette.

-          Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvtekercset és felbontsa annak pecsétjét.

Az égben és a földön nem volt olyan valaki, aki képes lett volna felnyitni a könyvtekercset vagy belenézni. A további látomásban látja, ahogy a vének között, egy bárányt látott mintha meg lett volna ölve, hét szarva és hét szeme volt. A szemek az isten szellemét jelenti. Oda ment és elvette a tekercset a trónok ülőnek a jobb kezéből, a bárány, amikor felnyitotta a hét pecsét egyikét az apostol látta, hallotta a négy élő teremtmény közül az egyiket dörgő hangon szólt.

- Jöjj.

János látott, egy fehér lovat a rajta ülőnek ily volt és korona volt a fején és győzedelmesen vonult, hogy mintha teljessé tegye a győzelmét, amikor a második lovasnál is megtörtént egy tűz színű lovast látott olyan érzése volt, mintha hatalmat kapott volna a lovas kezében kard volt. A harmadik ló, amit látott egy fekete színű volt a lovas kezében mérleg volt, egy negyedik lovast is látott egy fakó szint ló volt a lovasa egy csontváz volt maga a halál és a nyomában ott volt a Hadész a sírhely.

További látomásai voltak, hogy leírhassa és így.

-          Az élő teljessé tegye a győzelmét.

Még további látomás sorozatban leírja azt a kinyilatkoztatást, ami az emberiséget fogja érni.

2. fejezet 4. oldal.

A következő látomásban lát egy megnyílt eget és egy fehér lovat a rajta ülőnek, Hűnek és igaznak hívják, és ő igazságosan ítél és hadakozik. A szeme tűzláng és fején sok diadém, folytatja, írott neve van, senki nem ismer, csak ő maga.

A látomásokat tovább látja és vérrel hintett felsőruhában felöltözve és a neve Isten szava, az égi seregek is fehér lovon követték ötet és fehér tiszta gyolcsban voltak öltözve. A felső ruháján, mégpedig a combján írott nevet viselt, Királyok királya és úrakna kúra. Az apostol látott, hogy a napban is áll egy angyal, aki hangos szóval kiáltott az ég közepén repülő minden madárnak.

- jöjjetek ide, gyülekezzetek az isten nagy vacsorájához, hogy ehessenek a királyok húsos részeit, a katonai parancsnokok húsos részeit és a királyok húsos részeit, és az erős emberek húsos részeit, és a lovasok húsos részeit, a szabadokét, a kicsikét és a nagyokét.

Amikor elmondta más látomása is volt az úr szolgájának, az apostolnak.

-          És egy új eget és egy új földet láttam, mert az előbbi ég, és az előbbi föld eltűnt és tenger nincs többé, láttam a szent várost is az új Jeruzsálemet, istentől az égben alá szállni.

Egy hang szólt közbe

-          Íme, az isten sátora az emberiséggel van, és ő velük lakozik, és ők a népei lesznek. És maga isten lesz velük.

Az apostol az ihletéseket magányában írta a száműzött Patmosz szigeten, az úr biztatta.

-          Íme, mindent újjá teszek, írd meg e szavakat megbízhatóak és igazak megtörténtek, én vagyok az alfa és az Omega a kezdet és a vég.

János apostolnak még voltak látomásai, a hét angyal közül oda ment Jánoshoz és azt mondta.

-          Jöjj ide, megmutatom neked a menyasszonyt, a bárány feleségét.

A szellem ereje állttal elvitte egy nagy magas hegyre, és megmutatta Jánosnak istentől, az égből alászálló szent várost, Jeruzsálemet rajta volt isten dicsősége.

János érzése furcsa volt és ilyen szépet nem látott az épületek elvarázsolták. Látottak után hitt abban, amit-látomásokat leirt, hogy eljön számára a nap, amikor helyet kapnak az új Jeruzsálemben, végleg a lelke megpihenhet az örökkévalóságban.

És végül befejezte az írást, a látomásokat leírta, amit az angyal neki mutatott. Kezdett fáradozni, hisz napok teltek el.

2. fejezet 5. oldal

Az apostol nagyon fáradt volt és kimerült, hisz szellemileg volt megterhelve az ágynak nevezett alkalmatosságon aludt, amely közel volt a barlang bejáratához. Mélyen aludt egy hang szólt hozzá az Úr hangja volt.

-          János apostol az én szolgám, köszönöm neked, hogy amit rád bíztam azt végrehajtottad így a könyv tekercs teljes az első sorától az utolsó soráig mind igaz az én szavamat, tükrözi vissza. Azok, akiket kiválasztottam igaznak bizonyultak. Ezért megajándékozlak egy új élettel, újra fogsz életre kelni, ha eljön az a nap, ami a kinyilatkoztatásba szerepel, amikor a két fél újra megvívja csatáját. Bízzál az élőben.

Amikor a hang elcsendesedett, az apostol felébredt arra gondolt mintha az úr hangját hallotta volna.

Napok teltek az egyik este a barlang előtt egy fényes valamit vett észre, ami zaj is kísért az apostol a barlang előtt volt, amikor a zaj elcsendesedett a fényes valami elhalványult, amit látott nem akarta elhinni előtte állt teljes nagyságban Jézus az apostol ott nyomban elájult, mert láthatta az igaz embert, amikor feleszmélt percek múlva szóhoz sem jutott. Az apostolt furcsa érzés kelltette hatalmába. Azt hitte, hogy már nem láthatja újra Jézus annyit mondott.

-          Testvérem János apostol! Köszönöm neked azt, hogy amit kellett megtetted, és amikor itt a földön jártam megismerhettelek. Számomra te igaz jó barát voltál, ne feledd az atyám szavát. Eljön a te időd, amikor azokban az időkben újra élhetsz és hirdetheted az igazságot rólam és az atyáról. Azért jöttem, hogy a könyvtekercset elvihessem és átadhassam a hét gyülekezet angyalának, hogy ebből másolatot kaphassanak.

Amikor Jézus elmondta a kérést és a köszönetet, ahogy érkezett úgy el is távozott a fényességgel. Ahogy elindult a szigetet fény töltötte be, a sötétségbe fényt hozott öt perc eltelte után már sötétség volt, az apostol csak annyit mondott.

-          Én János apostol a te szolgád már nyugodtan hallhatok meg, mert a rám rótt feladatot elvégeztem, és személyesen látogathatott meg az igaz ember, aki itt köztűnk járt, hirdetve a te hatalmadat, hogy egyszer eljön az a nap, amikor újjá születhetek és megérhetem azt a napot, hogy feladatot kaphatok és az örökkévalóság szelleme, vigyáz rám. Ha meghallhatom újra a te hangodat, akkor újjá születhessek, hogy a gonoszt legyőzhessük végleg a fény győzni fog a sötétség ellen.

Amikor kimondta aludni kezdett, hisz nyugodtan aludhatott.

2. fejezet 6. oldal

Amíg János apostol egyedül éli életét Patmosz szigetén addig az örök városban, Rómában az történik, hogy a római polgárok közt voltak, akik nem húzódtak a kereszténységhez, hanem titokban a pogány istenekhez imádkoztak, és azt éltették. Hisz a perzsa istent, akit imádtak a neve Mithras volt.

Rómában, ami nagy kiterjedésű város volt kezdett lassan meggyengülni, hisz nem tett jót Rómának Néró császár uralkodása évekkel azelőtt. Az apostol száműzetésével egy időben, Rómában újra élesztették Mithras isten imádatát titokban, hisz Mithras férfi volt a fény és a termékenység istene volt. Mind két nem azért imádkozott hozzá, hogy a házasságkötéskor a nászéjszakának nevezett eseménykor az áldás sikerüljön. Az estén, aminek meg kell történnie, megtörténjen. Az egyik nap, amikor sokan gyűltek össze egy titkos helyen a szobra előtt, imádkoztak és egy hang szólalt meg, a nagy szobor, ami az istenűket ábrázolta égni kezdett, de nem lángolt hozzájuk szólt.

-          Én Mithras isten köszönöm, hogy imádtok mindenki, aki gyermekáldásban akar részt kapni nők férfiak, csak imádkozni kell hozzám és aznap este, ha együtt vagytok, és amit kell, tegyétek meg. Én Mithras termékennyé teszlek, titeket csak higgyetek bennem. Halljátok, szavamat-törvényt adok nektek.

Mindenki, aki ott volt hallották az isten szavát, akiknél volt papirusz és íróeszköz, azok írni kezdtek. Mithras folytatta tovább, hogy

-          Minden női lény, legyen érett nő vagy még lány véráldozatot, kell bemutatni csak azt, kell tenni, hogy minden hónap bizonyos napján a testetekből vér távozik. Azt kell bemutatnotok, és ezzel tisztává lesztek, a többi törvényemet később hirdetem ki.

Amikor a hang az utolsó szavát is elmondta csend lett, hisz figyeltek és értették, amit nekik mondott, mert az ő nyelvűkön szólt. Amit említett azt elfogadták, még beszélgettek és megalapították Mithras isten titkos gyülekezetét. Úgy döntöttek, hogy hogyan tegyék a dolgaikat, ha netalán tagokat is befogadnának, mi lehessen a beavatási ceremónia. Lassan elhagyták a helyet apránként, hogy az ismerősei ne is tudjanak, róla milyen társaságban vannak.

Mindenki az isten beszédén elgondolkozott.

2. fejezet 7. oldal

János apostol lelkileg úgy érezte, hogy már mindent meg tett halandóként az urat megszolgálta a teremtőt, az egyik napon már úgy érezte, hogy a szigeten egyedül nem tehet semmit ezért egyik este az istenéhez imádkozott arra kérte.

-          Én istenem, aki az élő és teremtett feléd fohászkodom, adj, kegyelmet a szolgádnak engedd, hogy az életemet bevégezzem, mert a szolgálatodat elvégeztem, amit rám bíztál. Azt megtettem, úgy döntöttem pihenni szeretnék, és atyám engedd meg, hogy ezen a szent helyen megpihenhessek az örökkévalóságig. Addig, amíg újabb feladat vár rám, hogy elvégezhessem.

Egy hang válaszolt az úr hangja volt.

-          Én az atyád a teremtő szólok hozzád János apostol az, imát meghallgattam és a könyörgésed elért hozzám. A feladat, amit tőled kértem azt szívből tetted és elvégezted, már nincs több feladat, amit meg kell tenni. Legyél nyugodt, mert az elkövetkező este az imád megvalósul.

Amikor az úr szava elmúlt János apostol boldog volt, hogy amire várt az megtörténhet most már nyugodtan, alhatott. Éjfél körül volt, amikor álomba merült az apostol elméje megnyílt és akkor látta, ahogy egy fényes valami közeledik felé és azt is halotta, mintha lódobogás lett volna, mert az is volt egy lovas szólt hozzá.

-          János apostol ne félj, mert békével jöttem hozzád a látomásodban, már láttál én, vagyok az első lovas az apokalipszis lovasai közül, nem sokára még a három lovas eljön. Érted jövünk.

Amikor az utolsó szót kimondta megérkezett a három lovas, már együtt voltál, ugyan, úgy ahogy a látomásban látta a negyedik lovas azt mondta, hogy

-          János apostol tüllűnk ne félj érted jöttünk ez már nem a látomás része, hanem álomban látsz. Az atya megkért, hogy jöjj, velünk abban a világba, ahol az örökkévalóság helye van, ha akarod magával az atyával is, találkozhatsz.

-          Én, mint a háború lovasa annyit mondhatok, hogy amit leírtál mind igazak, és a hét gyülekezet angyala megkapta a könyveket, és ezzel a megirt, könyvek teljesek. Most már minden az emberiségen függ, hogyan alakítja életét.

Amikor a háború lovasa elmondta az utolsó mondatát, egyszer csak hangos zaj hallatszott mintha trombitaszó hallatszott volna. Fényes valami követte, amikor közeledett a fényes jelenség a zaj, amikor a trombita hang elmúlt egy alakot pillantott meg. János apostol az alakot nem látta csak a kör vonalát.

2. fejezet 8. oldal

A hang megszólalt.

-          János apostol hozzád szólok, gyere, velem elviszlek oda, ahová akartad az utad, mert én vagyok az atyád a mindenség teremtője, elviszlek arra a helyre, amit az örökkévalóságnak hívnak.

Az apostol álmában látta, ahogy az atya hívja a négy lovas ott volt kísérőnek. Egy jelenség vette kezdetét, a lovasok látták, ahogy az apostol fizikai teste a barlangi helyen van és a lélek fényessé, válik és az úr hangjára, kezd életre kelni.

-          Én szolgám itt az idő, hogy elvigyelek a négy lovas kísérni fog egy csodálatos helyre.

Abban a percben a fényes lélekülő helyzetbe került és utána felállt a fizikai testet látta, hogy fekvőhelyen van és alszik olyan könnyű volt, hogy felszállt, az apostolon fehér ruha volt várta istenhívó szavát, amikor már közel volt a fényalakhoz a négy lovas kísérte, az úr hangja csak annyit mondott, hogy

-          Gyere, velem a földi életet hagyd itt mindenedet, ezt a helyet szenté teszem, gyere velem, és ha itt lesz majd az idő, akkor a fizikai testedet ugyan úgy megkapod.

Amikor az atya elmondta az utolsó szavát is az apostol lelki énjével, a négy kísérővel elmentek abba a csodálatos helyre, ahol a lelki énjével tovább élhet a többi lélekkel. Megmutatta az úr a birodalmat János apostolnak, mint már fényes léleknek, hogy milyen csodás. Lassan a többiekkel is megismerkedhetett. Az örökkévalóságnak nevezett helyen csak különleges lelkek kaptak helyet, lassan a négy lovas a helyére ment, mert feladatot kaptak.

János apostol fényes lelke már megnyugodhatott a várt megnyugvást, megkaphatta, amire vágyott. A fizikai teste a barlangban ki volt téve az időnek, de az atya azt akarta, hogy a fizikai test ugyan úgy nézzen, ki mintha még élne, ha évszázadok után a lélek visszatérne. A teremtő lélek az isten visszatért a szigetre a barlanghoz és egy különleges szarkofágot varázsolt a barlang közepébe a fizikai testet behelyezte majd egy kőtömbbel lezárta. Különleges írással és nyelven beleirt egy szöveget, nemcsak a fed lapra, hanem az oldalakra.

-          Ezen a szent helyen nyugszik János apostol az úr szolgája, elvégezte a feladatot, álljon ez a sir hely az emlékére mindörökké és az örökkévalóságnak. Ha az idő eljön, akkor egyesül a két lélek, ha a szíved gonosz és felnyitod, elpusztulsz, és ha a szíved jó és nem kincsként érsz hozzá, akkor megmenekülsz. Isten szavával nyithatod fel és a szarkofágot a hét angyal pecsétjével, nyithatod fel.

Amit kellett azt isten ereje megtette, és a szarkofág fed lapjára hét mélyedést tett, hogy a hét medál felnyithassa.

2. fejezet 9. oldal

Amikor isten az örökkévalóság birodalmába vitte János apostolt a négy lovas kíséretébe majd azt tette, hogy készített hét medált, ami egyforma, és ha a szarkofágba beleillesztik, a kialakított mélyedésbe akkor a szarkofág fed, lapja felnyílik. Amikor megalkotta nem egyszerű medál volt, mert egy rajz is volt rajta a hétgyertya tartó egy körformát alkotott és közötte egy alak volt látható, majd isten hívta a hét gyülekezet angyalát.

-          Gyülekezet angyalai, itt van, ez a medál mindegyik gyülekezethez adjatok egyet annak, aki igaz hitű. A beszédemet hirdeti, és bármit megtesz a közösségért, adjatok neki. Bízom benne, hogy ha megkapja, akkor a gonosz erőit legyőzi.

A hét angyal megkapta a medálokat, hisz a gyülekezet angyalai tudják ki az a személy, aki a medált megérdemli. Az egészben az volt a közös, hogy akik megkapták a medált mind gyermek volt. Az egyik este, amikor még a gyülekezet angyalai átadták volna a medált a kiválasztott gyerekeknek, álmúkban egy angyal megjelent.

-          Isten hírnöke vagyok, ne félj és a gyülekezet angyala te vagy az a személy, aki megkaphatja azt az ajándékot, amit az atyánk készített egy medált, amely kulcs is egyben, ami nyissa János apostol szarkofágját vigyázz erre a medálra őrzőjévé, teszlek. Ne add, senkinek ez legyen a titkod. Az atya csak annyit kér tőled, ha gyermeked születne és add neki, és akkor is, ha lány lesz.

Amikor az angyal elmondta isten üzenetét azt tette, hogy a lány ruhájára tette majd valami melegséget érzett a hasán egy olyan seb keletkezett amilyen a medál rajza. Ezzel jelölte meg, hogy őrzője lesz egy tárgynak utána az angyal a lány nyakába tette a medált.

Ahogyan megjelent úgy el is tűnt, a lányok hirtelen felkeltek, ahol aludtak ott széjjelnéztek látták, hogy otthon voltak majd a nyakúkban látták a medált furcsállták, hogy

-          Ez a medál furcsa, ami medál, hogyan kerülhetett ide, mert számomra még idegen még nem láttam a rajz ábrázolása furcsa.

A lányok visszaaludtak, mert álmosak voltak és éjfél is volt. Az isten ereje a medál segítségével a kiválasztottakat megáldotta, hogy

-          Tőle származzanak azok, akik egy napon a harcot felveszik a gonosz ellen, gyülekezet lányai megáldalak titeket, hogy őrzője legyetek ennek a medálnak. Egy napon a hét gyertyatartó egyesülni fog és megnyílik az örökkévalóság birodalma, hogy újra ébredjen az apostol.

 

Oldal: Új kor kezdete - 2.fejezet.
kezdő író írománya - © 2008 - 2024 - hegedusmate.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat